UDGANGEN - FINITO

No, elérkezett ez a pillanat is, amiről igazából sosem hittem volna, hogy bekövetkezik. Már a blogírás kezdetén gondoltam arra, hogy majd utsó nap írok egy bejegyzést, de fene sem gondolta hogy ilyen hamar eljön. 10 óra múlva indul a gépem, és elvisz az otthon, édes otthonig. Vagyis majdnem, mert Bécsig megyek, és oda szerencsére egy barátom kijön elém, úgyhogy nem kell végigvergődnöm a fél monarchián hazáig. Voltam ma egy búcsúsörözésen is, majd búcsúborozás is lett belőle, ezért érkeztem ilyen későn. A cuccaim kb. már össze vannak pakolva, David Copperfield büszke lenne rám, hogy el tudtam tüntetni egy egész szobát 2 darab bőröndbe. Ezt a titkot nem árulom el senkinek, de nem volt könnyű sem fizikailag, sem szellemileg... A szoba kitakarítva, pont ugyanúgy néz ki, mint amikor beköltöztem. A kauciót is visszakaptam reggel, nem volt vele semmi para, elvégre nem magyar főbérlők. :-) A bicajom leadva egy osztrák srácnak, aki majd megpróbálja eladni. Igazából ha nem sikerül neki akkor sem esz meg a fene, mert a bicaj áráért pont kéthavi bérletet tudtam volna venni, szóval mindenképp jól jártam. De sebaj, holnap már otthon leszek, élvezem az otthoni ízeket/illatokat, és behajtom a blogos szavazások eredményeit! :-)

Mindenesetre egy feledhetetlen félév volt, ahol minden jóban volt részem. Nem túlzok, hogy teljesült egy régi álmom és örülök hogy "tiszteletbeli" dán lehettem, hacsak 5 hónapra is. Piszok szerencsésnek is gondolom magam, hogy részese lehettem az itteni életnek, mégpedig nem mint turista. Volt részem angol oktatásban, partikban, sörözésben, nomeg rengeteg mókában (ez így de hülyén hangik), rég éreztem ennyire felszabadultnak magam és a társaságot sem fogom egyhamar elfelejteni. Mint egy wellness hétvége... :-) Legoland nem érdekel, Sterlingnek meg megvan a maga baja! :-) Lassan visszaszokok a való életbe is, hisz vissza kell szolgáltatni a diákhitelt, nomeg a GDP termelés sem állhat meg...

Köszi, hogy eddig olvastátok a blogot, meg a kommenteket is, pár hónap múlva öröm lesz újra végigolvasni. Ezennel le is zárom-e blogot, hisz elvégre a kintlétemről szólt, és reménykedem hogy majd kiadják könyvben, mint ahogy az év legjobb blogját illik. :-)

Szóval see you otthon, és addigis Kellemes Ünnepeket kívánok David Hasselhoffal!

A Télapó nem a régi már...

2 hetem van hátra, pontosan. Kb. 2 hét múlva ilyenkor már vagy a szobámban leszek, és tolom magamba a jól megérdemelt pacalt, majd a jókis mamámféle almássütit. 2 hét az egy hosszabb nyaralás, de amúgy nem túl sok idő: 2 studenthouse, 2 kultúróra, 4 mosás, ki tudja hány karácsonyi sör... Tegnap már megvolt az első búcsúbuli, a spanyol srácok lakásán, ők már kedden mennek is haza. Kiderült, hogy a németek is ünneplik a Mikulást, az olaszok pedig nem is hallottak róla. Torstennel beszéltük, hogy milyen fura lesz hazemenni, és az utcán csak német/magyar beszédet hallani. Neki talán annyira nem is, mert elég sokan vannak itt németek, de nekem az. Párszor biztos meg fogok fordulni magyar szavak hallatán... :-) Sikerült bővítenem a közös német-magyar szógyűjteményemet, eddig ezekről tudok: pech, stréber, prűd, lila és kolostor.

Kitaláltam, hogy indítok egy új rovatot, "Régi viccek új köntösben" címmel. A következő sorokban olvashatjátok is a kezdő, és egyben záró bejegyzést is, mivel ilyen ínységes időszakban nem érdemes még egy plusz rovatot is fenntartani. Élvezzétek! ;-)

Beküldi a pénzhamisító a társát a benzinkútra, hogy váltsa fel az 54000ft-os bankjegyet.

Kijön a srác és áradozik:
- nagyon rendes volt a kutas, szó nélkül felváltotta. Adott érte 18 db 3000ft-ost.

Az emberi jóság szelleme

Úgy látszik fent szeretnek, hiszen megoldódni látszódik az anyagi problémám (amin már anyu is segített egy kisebb mentőcsomaggal), méghozzá a főbérlőm jóvoltából. Tudta, hogy 21-én költözök ki, ezért egyik nap megemlítette, hogy lehet, hogy jön egy srác, és 22-től már be is fog költözni. Faja, gondoltam magamban, bár Koppenhágában nem nehéz kiadni egy szobát. Majd folytatta, hogy abban az esetben, ha tényleg kiveszi a szobát, akkor visszaadják nekem a kaució mellé a havi albérletdíj harmadát, ami nem kevés, 800 korona. Ennek nagyon megörültem, majd elkezdtem gondolkodni hogy ez miért éri meg nekik. Hiszen én elköltözök 21-én, a szoba üres lesz, azt csinálnak vele amit akarnak. A szerződésem dec 31-ig szól, szóval még ha akarnám sem kérhetném vissza a harmad hónap árát. Aztán rájöttem. Azért, mert rendesek, és komolyan gondolják a szerződést. Nekik teljesen mindegy lenne, h. 22-étől lakik ott vki, vagy esetleg január elsejétől jön új ember (mert találni bérlőt biztos tudnak akármikor, főleg itt a központban, itteni viszonylatban nagyon olcsóért, a suli úgyis mindig küldi az embereket...). Pedig talán jobban is jártak volna, ha dec. végén nem lakik itt senki (nem lehet jópofa egy idegennel karácsonyozni), mert anyagilag ugyanott vannak ha én fizetem ki a hó végét, vagy az új srác. Na, ez egy picit hosszúra sikeredett, csak a szegedi albérlet-kaució problémázások fényében fura volt ez a szitu, de jól esett. Másnap írt a srác hogy jön, így elég volt 1700 korona lakbért utalni...

Tegnap beszéltem egy koreai lánnyal, és egy világ omlott össze bennem. A tonhalas tésztáról beszéltünk az olasz sráccal, Guidoval, majd valahogy szóba kerültek a delfinek (ha olyan okosak ,miért mennek bele mindig a hálókba...), meg a kutyák is. A lánynak tök természetes volt, hogy otthon kutyát esznek. Ott úgy működik, hogy vannak kutyafarmok, amik ált. nagy, keverék kutyák, és ott tenyésztik őket kizárólag étkezési célra. Belegondolni is szörnyű, milyen lehet egy ilyen farm, milyen körülmények között élhetnek szerencsétlenek, mielőtt kivégzik őket. Tisztára, mint otthon a csirkefarmok. Csak azt azért illik figyelembe venni, hogy a csirke az egy hülye állat, minimális aggyal, valószínűleg fel sem fogja mi történik vele, csak kapirgál, majd levágják, ennyi. Nem túl humánus módszerek között nevelik ez oké, de én hiszek abban hogy ő erre nem kínzásként tekint, mivel annyira unintelligens, hogy fel sem fogja mi történik körülötte, nincsenek céljai, elvárásai. Ellenben egy kutya az okos, tanulékony, vannak érzései, és igenis élvezi az életet, szereti a társaságot. Na, több száz kutyát összezárni farmokon, piciny ketrecekben borzasztó lehet. Már az is szívszorító tud lenni, ha valaki kitesz egy megunt kutyát az erdő szélén, és szerencsétlen jószág csak néz, és várja a gazdáját, hogy jöjjön vissza érte. Egy ilyen farm pedig, pfff... El sem tudom képzelni, hogy élhetnek együtt a kutyákkal, miközben eszik is őket. Nem tudtam hirtelen hogy a koreai lányt útáljam-e, vagy a kultúráját, de a továbbiakban nem volt olyan szórakoztató vele társalogni. Ki tudja, lehet hogy kutyás szendót vacsizott az este folyamán...

Decemberi poszt

Már el is érkezett december, fura felfogni. Pont 3 hetem van hátra, 20 nap, 3 studenthouse... 7végén nem voltam sehol, otthon maradtam, és próbáltam agyalni a diplomamunkámon. Ez volt az első péntek+szombatom otthon augusztus óta. Nem tudom miért, de ha otthon ücsörgök egyedül, rámjön a depresszió, rosszul érzem magam, még a fejem is fájt. Mondjuk lehet hogy azaz olcsó pizza is hibás volt benne, amit a Faktában vettem. A hármas pakk volt 25 korona, és 3-ból 2 pizza után rosszul éreztem magam. De legalább megtanultam, többet olyat nem veszek. :-) Ma voltam ebédelni a suliban, ahol összefutottam pár emberrel, és már kezdődött az, ami érettségi előtt: nemhiszemelhogymárcsak2hetünkvanhátra, ugye ismerős! :-) Páran listát írnak arról, hogy mit kellene még itt megnézni, én pedig arról, hogy miket ennék már, ha hazamegyek. Van rajta egy csomó egészségtelen húsféleség, nomeg egy csomó süti is. Sajna az itteni cukrászdák elég drágák, egy szelet átlagos sütiért simán elkérnek 800-1300 Forintnak megfelelő dán valutát... Ma este a dán kultúróra keretén belül dán filmnézés. Amúgy vannak egész jó dán filmek is, nem mind annyira beteg, mint azt előtte gondoltam. Sztereotípia.

A németek nagyrésze vonattal jár haza, a szerencsésebbek mindössze 300km-re laknak Koppenhágától. De tudtommal nincs híd Dánia és Németország között, majd felvilágosítottak, hogy a vonat rámegy a kompra, és úgy jönnek át. Egy ilyet azért úgy megnéznék, még sosem láttam kompon vonatot...

Ja, igen! És szeretném megkérni azokat, akik a legutolsó szavazásnál az első opció mellett tették le a voksukat, azok jelentkezzenek kommentben v. emilben, szeretnék velük egyeztetni! A többiek meg szégyelljék magukat, hogy csak érdekből söröznének velem! Álljanak a sarokba, és fél percig gondolkodjanak el azon, miért is arra szavaztak, amire... ;-)

Pár esti kép, amiket tegnap csináltam! Eszméletlen itt mennyire karácsonyoznak (Jule - Karácsony dánul). A szupermarketekben az eladók piros ruhában és télapó sapkában teszik a dolgukat, a tojás is karácsonyi dobozban kapható, sőt, még az olajos hal is karácsonyi csomagolást kapott...

A képen látható a Tuborg Karácsonyi sör, Harboe Karácsonyi sör, és még egy, amit nem tudom ki gyárt, de nagyon olcsó volt. És középen látható a finom 11 koronás Karácsonyi torta, ami amás-fahéjas ízesítésű, és nagyon finom is lenne, ha a tésztája nem lenne annyira tartósítószerízű...

Bizony, havazik az udvarunkban! Sajna eddig csak kétszer fordult elő, és tartós sem volt. Vasárnap egy sirály is beszállt az udvarra, de mire előkaptam egy kamerát már elrepült. Otthon nem fog túl gyakran megismétlődni... :-)

A mindenki szeretett Kis Hableánya, éjfélkor. A Kis hableány Hans Christian Andersen 1831-ben megjelent meséje. Készült belőle balett, több rajzfilm. Ezek a lények igéző hanggal bírnak. Sok más szintén sellőkről szóló mesében a szirteken ülve dalolnak, így csábítják a biztos halálba a megbűvölt hajósokat.

Forrás: Wikipédia

Koppenhágai Operaház: a világ egyik legmodernebb operaháza, amely magánadományból épült.

Nem, nincs háború, és mégcsak nemis a németek ugrottak át pár sör erejéig. A kikötőben sok hajó áll, régi árbócos hajóktól kezdve egészen a hadihajókig. Ez egyike ezen sok hajóknak.

IMF

Nekem ugyan nincs gazdasági mentőcsomagom, de én is megkezdtem a kezdeti megszorítások alkalmazását. Vasárnap du. egy körül felkeltem, majd ettem pár szelet vajaskenyeret. Anyagi és (főleg) lustasági megfontolásból a vacsi is ez lett késődélután... Ma elhatároztam, hogy főzök, és nem megyek a suliba kajálni. Mivel anyuval még múltkor vettünk 2 üveg Unce Bens szószt, és az újságban épp azt olvastam, h. akciós a szeletelt csirkehús (nem volt akciós), vettem egyet a Nettoba, egy csomag rizzsel egyetemben. Mondhatjuk hogy duplán főztem, mivel a rizs alatt is égett a képzeletbeli láng (kerámia tűzhely révén csak fűtőszálak), és a hús alatt is. Hihetetlen, de sikerült, és egész jó is lett. Tök jól megszoktam a kerámia főzőlapot, bár többek között azért, mert a régit sem használtam túl gyakran. :) Anyu szerint az egyik legnagyobb hátránya az, hogyha kifut valamelyik edényből a víz, az folyik szét mindenfelé. De jobban megnézve, van egy kb. 2 mm-es karimája. 90x90 cm-es főzőlappal számolva, és levonva egy fazék talpának területét ez bizony egy ~1.5 literes kisebb medencét jelent, ami szerintem elég sok a kifolyt víznek. Persze közbeszólhatnak egyéb tényezők is, de szerintem egy bő fél liter vizet még simán kibír anélkül hogy lefolyna a víz a főzőlapról... Mellesleg ez volt a 2. főzésem itt, a milánói (vagy bolognai) után. Az, amelyikben nincs gomba. Egy boltban láttam, h. a paradicsomkonverzből 2-t fizet 3-at kap akció van. Akkor még nem tudtam mire fogom elhasználni, de biztos voltam benne, hogy ennyiért hülye lennék otthagyni. Nagy meglepetésemre épp elkezdett havazni, szóval hangulatosra sikerült a főzésem első 5 perce, mert utána tiszta pára lett az ablak, így nem láttam a havazásből semmit. Vettem 2 doboz tonhalat is, azt majd tésztával fogom megcsinálni. Mikor Rómában voltam, ott tanultam ezt az igen egyszerű kaját, pasta tuna. De finom is, és olcsó is. Úgyhogy lassan fogyogatnak a konyhából a cuccaim, csak a liszttel nem tudom mit csináljak. Lehet utsó napon szétszórom az utcán, só helyett. Vagy rászórom egy macskára, netán franciára. Van még időm kigondolni...

Mielőtt kijöttem, még augusztusban legalább 5 statisztikát olvastam az itteni időjárásról, ahol láthattam, hogy a nyarak annyira nem forróak, de a telek legalább enyhébbek, 0 fok alá nem megy a hms, ennek megfelelően pakoltam is össze. Viszont a főbérlőm még az érkezésem napján megcáfolta feltevésemet, és mondta h. hidegebb időkben van itt minusz 10 fok is. Gondoltam magamban 5 időjárásállomás statisztikája egy ember ellen, még így is jó vagyok. De kezdem belátni, hogy bizony győzött a helyi lakosság, ma du. már 0 fok volt, éjszaka lement 0 alá is a hőmérséklet. Így elhatároztam, hogy beújítok pár téli cuccot. Sikerült is a vásárlás, vettem 2 termozoknit, meg egy új sapkát. ha látok egy olcsó-meleg pulcsit, veszek azt is. Otthon mindig is útáltam ezeket a vastag zoknikat, de szombaton derült égből a villámcsapás elhatározás volt, hogy kell nekem egy ilyen. Vagy több. És lám, lett is...

-

A hétvége egész jó volt, péntek estét az egyik olasz csajnál kezdtük, aki csinált nekünk vacsit. Nem, nem tészta volt a kaja, hanem rizs-vöröskáposzta-alma keveréke, amit főzni kellett, majd a tetejére reszeltünk sajtot. Nem volt rossz, köretnek kifejezettnek jó lett volna, de én hiányoltam belőle a húst. Majd utána treccsparti (többek között tervezgettük, h. jövőre kéne menni vhova közösen. Legnagyobb meglepetésemre az emberek nagyrésze Budapestre akar jönni, nem tudom miért, de végülis nekem jó. Bár sztem Olaszba menni sokkal jobb lenne, főleg tengerpartra. De még nagy a lelkesedés, sztem úgysem lesz belőle semmi...) és jutub videok nézegetése egészen éjfélig, utána a Friday bar. Időközben leesett az első hó, így megvolt az első hógolyócsata is, igaz annyira nem volt nagy hó, így be kellett érnünk az autókra hullott hó összegyúrásával.

Szombaton délután megnéztük a karácsonyi bazárt, nem volt nagy szám, kb. ugyanazok a bódék mint otthon. Ittunk egy foralt bort 30koronáért, de ötletes volt, hogy a bort előre kikészített poharakba mérték, amibe már volt fenyőmag és mazsola. Estére egy (ingyenes) gitárkoncert volt tervbe véve a Nemzeti Múzeumban, majd buli egy Keops nevű koliba. Fél kilenckor tali a múzeum előtt, ami annyira meg volt telve, hogy esélytelen volt a bejutás. Inkább elindultunk a kolihoz, majd fel az egyik csaj szobájába, ahol ittunk 2 sört. Ez a koli elég messze van a központtól, és utoljára Ádámékkal voltam itt augusztusban. Délután megtapasztaltam, hogy az időjárás bizony elég hideg, így próbáltam jól beöltözni: Téli cipő, 2 zokni, nadrág leszorítva, sál két hurokkal a nyakamon... Kb. úgy éreztem magam mikor elindultam, mint egy asztronauta. Viszont mikor megérkeztünk, az árak láttán rettenetesen megörültem. Egy sör 5 korona. Igaz csak Ren Pilsner, de nekem bőven megtette. Forintosítva ez kb. 180huf, mint egy olcsóbb kocsma, de itt ennyiért ingyen volt a 25-30 koronás min. árhoz képest. Egyik olasz csaj panaszkodott is, hogy meleg, de abban egyetértett velem, hogy 5 koronáért nem számít mekkora a hőmérséklete... Itt egész sokáig elvoltunk, majd 4-5 körül haza Paul-al. Mivel német, vágja a Cobra 11et, így beraktam a telómba a zenéjét folyamatos lejátszásra. Öröm volt a hazafelé tartó félórás úton az ex-csengőhangomra Cobra 11-eset játszani. Én voltam Thomas, ő Semir. :) Átvágtunk a főutcán is, de megtehettük, mert épp autópálya rendőrök voltunk. Páran furán néztek, biztos tudatlanok, nem ismerik a legjobb német sorozatot...

Vasárnap jazz koncert, amit fél óra után otthagytam, mert uncsi volt...

Átlagos csütörtök

Ma csütörtök van, ez mindig a recovering napja. Tegnapi buli egész jó volt, ahhoz képest hogy elég lagymatagan indult. Fél 11re mentem, és alig volt kint valaki. Ez meglepő, mivel augusztusban-szeptemberben már 9kor alig lehet elmenni a studenthouse előtt biciklivel, akkora a tömeg. Vittem az elefánjaimat, és a karácsonyi sört is. Pár német csaj volt ott, és Paul, aki szintén német, és szintén tanácsadó akar lenni, mondjuk nem IT-s. Ő fogja megrendelni a Lego Lunchboxokat is, így szét tudjuk osztani a szállítási költséget, alig várom... Lassan érkezgettek az emberek, éjfél körülre szinte mindenki ott volt, az olaszok is. A buli jó volt, 3 körül véget is ért, utána át a Moose-ba, majd onnan 5 körül haza...

Ma 1kor megvolt a szokásos kultúróra, szokásosan unalmas volt, majd utána ebéd a suliban, lasagna. Nem volt rossz, de tegnap lazac volt, az mégiscsak jobb. Mindössze 28 koronáért 2 jó nagy szeletet is vettem, minimális körettel, mert én még mindig tartom, hogy a köret teljesen felesleges, elrontja a hús ízét. Akkor már inkábbb saláta. Akarok majd a sulis kajáldáról is képeket készíteni, ha nem leszek olyan lusta.
Beszéltem a főbérlővel is, és mondta hogy bizony nem lakhatom le a kauciót decemberben, hanem ugyanúgy utaljak mint eddig, és a kauciót majd az utsó 7n visszaadják. Erre nem számítottam, pedig olyan szépen kitaláltam hogy utsó hónapban nem kell fizetnem. Az egy dolog, hogy újra kell pénzt felvennem az otthoni bankból, és valamennyit bukok a valuta odavissza váltásán is, de mivel ezzel a helyzettel nem számoltam, a saját gazdasági válságomat élem át, mivel már pont nincs annyi pénzem, amiből ki tudnám fizetni a teljes havi albi árát addig, amíg visszakapom a kauciót. És nem vagyok olyan szerencsés helyzetben sem mint a Sterling, aki simán csődöt jelentett, majd homokba dugta a fejét.
Szóval ne nagyon várjatok ajándékokat! :-)

1 hónap, 2 nap

Igen, a hátralévő időm bizony már csak ennyi. Tegnap volt az első nap, amikor egy kicsit honvágyam volt. Anglia után is volt egy pici, de az főleg a családias légkörnek tudható be. Tegnap a dán moziórán megnéztük az Esküvő utánt, ez egy családi dráma. Egész jó volt, drámai befejezésssel, talán ez is közrejátszott. Meg esett is, fújt is. Meg minden. De nem kell aggódni, mára már elmúlt! :-) Eszembe jutott, mikor egyszer Szegeden nagyon beteg voltam, aludni sem tudtam és lázam is volt, reggel ötkor összepakoltam pár cuccot, és irány haza az első vonattal, mert az orvos aznap délelőtt rendelt. (Az most teljesen lényegtelen, hogy épp aznap sztrájkoltak a vonatok, és busszal kellett mennem, ami minden bokornál megállt a bő kétórás út alatt...) Picit furi, hogyha most akarnám, sem tudnám megtenni. Az orvosokra visszatérve eszembe jutott az is, amikor Zoli Szegeden beteg volt, és elment egy háziorvoshoz, aki elzavarta hogy nem az ő körzete. Szép. Én meg alig akartam elhinni, mikor még itt szeptemberben épp a háziorvost intéztem, hogy teljesen ingyen van. Utána megkérdezték hogy férfi avagy női orvost szeretnék, természetesen a lakhelyemhez legközelebbit. Gondolkodtam is rajta, hogy elmegyek vmi ürüggyel orvoshoz, kíváncsi lennék itt milyen...

Este elkezdtem nézegetni és gondolkodni a diplomamunkámon, amiről azért decemberben be kellene mutatnom valamennyit. Hogy mi lesz pontosan, azt még én sem tudom, de valamilyen részvényes-adatbázisos programot szeretnék kihozni belőle. Mindenesetre ma kellett először felvennem a télikabátom, délután-estefelé 6 fok körül van, otthon nem tudom mennyi.

Hétfőn voltunk egy kötelező felolvasóesten, ami a kultúróra keretein belül zajlott. Angolul szavaltak verseket, nade milyen gyorsan. Pár szót talán ha el tudtam kapni belőle, úgyhogy 5 perc után fel is adtam. Amúgy sem vagyok egy nagy versrajongó. Utána pár Bjorfeldei résztvevővel meg a többiekkel elmentünk egy kocsmába, ahol hétköznap Happy Hours van, 22 koronáért 2 üveg Tuborgot is kapni! Ott voltunk kb. 2-ig, majd haza. Hazafelé Torstennel akartunk enni valamit, de már a 3. hétfőn járunk úgy, hogy semmi sincs nyitva. Most nem voltunk annyira lelkesek, hogy újra körbetekerjük a várost, inkább hazamentünk.

Most viszont indulok is, mert szerda van, és vár a Studenthouse. Ma újra előrelátó voltam, vettem a Nettoba Elephantot és Karácsonyi sört is...

A kárpótlás

Kezdek lustulni, ami a blogíráson is látszik. Az egyik kedves barátom emlékeztetett, hogy ideje lenne már új bejegyzésnek. Lenne mit írni, csakhát a lustaság mindenek felett... Annyira hihetetlen, hogy már alig több, mint egy hónapom van itt. Próbálom minél hasznosabban kihasználni, de a mai estét otthonülősnek szántam, a fizikai, főleg az előző este eredményeként jelentkező fejfájási és kialvatlansági problémák miatt.

Gyorsan le is szegezném, hogy nem vagyok alkoholista, és csak azért iszok mert a többiek is. Kinéznének, ha nem tenném. Próbálhatnék olyan barátokat találni, akik teljes mértékben megvetik az alkoholt, de ők mindig otthon ülnek, tehát esélytelen felvenni velük a kapcsolatot. Pedig ki is tettem egy hirdetést az egyetem falára, miszerint antialkoholista barátokat keresnék közös filmnézésre-trécselésre... Na mindegy, ha már így alakult próbálok jó arcot vágni a dologhoz, és társulok a sörök legurításában. De úgy gondolom, hogy Dániában nem sörözni az olyan, mint Szentkirályon Margitszigeti ásványvizet inni..

Lekopogom, de úgy néz ki van rá esély, hogy visszakapjam az elveszett repjegyek árát. És hosszas tanakodás után úgy döntöttem, hogy itt minden szép és jó, de januárra már nem jövök vissza. Egyik ok az anyagiak ugye, albi-repjegyek-költőpénz nem kevés, a másik pedig hogy így legalább nyugodt körülmények között le tudok vizsgázni Szegeden, januárban. Már csak a bécsi hazatérésemen filózok egy ideje, hogy lenne a praktikusabb/olcsóbb... Busszal nincs bajom, csak rengeteg cuccom lesz, és annyival nem olcsóbb. Na mindegy, van még időm kitalálni! :-)

A város karácsonyi hangulatban, az utcák feldíszítve, és a boltok hemzsegnek a karácsonyi kellékektől: én is kezdem érezni a közeledtét... A legjobb az egészben, hogy nemcsak a boltok karácsonyoznak ám! A sörgyárak is! Minden év november első péntekjétől egészen december 31-éig lehet kapni minden kocsmában és jobb helyen a karácsonyi Tuborgot! Vigyázat, ez nemcsak egyszerű ünnepi ruhába bujtatott sör: teljesen más ízű, 5.6%-os alkoholtartalommal párosított sör, és meg kell hagyni, tényleg finom! Mellette kezdem kárpótolva magam a Legoland miatt... Egy baj van csak vele: hogy viszonylag drága. A bolti verzió annyira nem, viszont a bárokban kaphatóak ára elég borsos. Tegnap international buli volt, ahol számomra érthetetlen okokból újra lefranciáztak, de nem vette el a kedvem! A buli 3kor már véget is ért, de jókedvünket (és szomjunkat) nem vette el, irány a szokásos buli utáni kocsma. Útközben próbáltam a többieket is belelkesíteni karácsony témában, kellékeim a "Wish you a merry xmas" dal többszöri lejátszása, és végtelen lelkesedésem volt. Megérkeztünk a Moose-ba, ez az egyik legolcsóbb hely, 18 korona egy sör. Egyből kértem is 2 Xmas beert (no nem magamnak kellett a második, hanem az én köröm jött)! Megkapom a frissen csapolt nyalánkságot, erre közli a nő hogy 72 korona. Uhh, nem esett jól, dehát ha ez kell a karácsonyi hangulathoz... Valószínűleg életem egyik legdrábággik söre (~1300 HUF) volt a város egyik legolcsóbb kocsmájában. Még szerencse hogy a bulihely előtt is ittunk pár karácsonyi sört, amiknek darabját megúsztam 4 koronából. Igaz nem a Tuborg különkiadása volt, de az íze is sz*r volt.

Bjorfelde

7végén egy suli kara által szervezett 3 napos kiránduláson voltam, Bjorfeldében (vagy vmi hasonló). Mindössze 250 korona volt, az utazással, szállással és kajákkal együtt. Tipikus dán kajákat ettünk, nagyon finomak voltak, igazán megérte. Természetesen volt sör is, ami becsületkassza alapon működött: egy listán kellett húznom egy stiklit a nevem mellett, minden egyes sörnyitás után. És a legnagyszerűbb az volt, hogy a sör ára mindössze 5(!) korona. Hiába, hasznos hogy az egyetem anyagilag is támogatja ezeket a túrákat. A táj szép volt, a közelben nem volt senki, és láttunk teheneket is. Egy óriási házban laktunk az ötből, tele szobákkal és konferencia termekkel. Csak úgy poénból, az egyetemnek van vidéken egy öt házból álló tulajdona, amit ritkán is használnak. Páran elmentek aludni 3 körül, de tettünk róla, hogy ne legyen nyugodt éjszakájuk. Nyulak. :-) Képek nem nagyon készültek, csak pár béna, de azokat azért felrakom hogy színesebbé tegyék e bejegyzést. Kb. 20an lehettünk, és a legidegesítőbb, hogy miután hazaértünk, elkezdték egymást bejelölni az emberek Facebookon. Az emberek kb. felével egy szót sem beszéltem (a tipikus klikkesedés jelensége volt megfigyelhető az első perctől fogva), az utcán sem ismerném meg őket, és bizony csak 2,5 napos túra volt, nem hosszabb. Erre meg elkezdenek bejelölgetni. Visszautasítani nincs képem, viszont semmi értelme látni őt a barátaim között, csak megnehezíti a keresést. Úgy döntöttem, maradok az arany középút mellett a jól bevált taktikámmal: visszajelölöm őket ismerősként, majd pár nap múlva törlöm őket. Nem fog feltűnni senkinek, mivel gondolom ők sem emlékeznek se rám, sem a nevemre.