UDGANGEN - FINITO

No, elérkezett ez a pillanat is, amiről igazából sosem hittem volna, hogy bekövetkezik. Már a blogírás kezdetén gondoltam arra, hogy majd utsó nap írok egy bejegyzést, de fene sem gondolta hogy ilyen hamar eljön. 10 óra múlva indul a gépem, és elvisz az otthon, édes otthonig. Vagyis majdnem, mert Bécsig megyek, és oda szerencsére egy barátom kijön elém, úgyhogy nem kell végigvergődnöm a fél monarchián hazáig. Voltam ma egy búcsúsörözésen is, majd búcsúborozás is lett belőle, ezért érkeztem ilyen későn. A cuccaim kb. már össze vannak pakolva, David Copperfield büszke lenne rám, hogy el tudtam tüntetni egy egész szobát 2 darab bőröndbe. Ezt a titkot nem árulom el senkinek, de nem volt könnyű sem fizikailag, sem szellemileg... A szoba kitakarítva, pont ugyanúgy néz ki, mint amikor beköltöztem. A kauciót is visszakaptam reggel, nem volt vele semmi para, elvégre nem magyar főbérlők. :-) A bicajom leadva egy osztrák srácnak, aki majd megpróbálja eladni. Igazából ha nem sikerül neki akkor sem esz meg a fene, mert a bicaj áráért pont kéthavi bérletet tudtam volna venni, szóval mindenképp jól jártam. De sebaj, holnap már otthon leszek, élvezem az otthoni ízeket/illatokat, és behajtom a blogos szavazások eredményeit! :-)

Mindenesetre egy feledhetetlen félév volt, ahol minden jóban volt részem. Nem túlzok, hogy teljesült egy régi álmom és örülök hogy "tiszteletbeli" dán lehettem, hacsak 5 hónapra is. Piszok szerencsésnek is gondolom magam, hogy részese lehettem az itteni életnek, mégpedig nem mint turista. Volt részem angol oktatásban, partikban, sörözésben, nomeg rengeteg mókában (ez így de hülyén hangik), rég éreztem ennyire felszabadultnak magam és a társaságot sem fogom egyhamar elfelejteni. Mint egy wellness hétvége... :-) Legoland nem érdekel, Sterlingnek meg megvan a maga baja! :-) Lassan visszaszokok a való életbe is, hisz vissza kell szolgáltatni a diákhitelt, nomeg a GDP termelés sem állhat meg...

Köszi, hogy eddig olvastátok a blogot, meg a kommenteket is, pár hónap múlva öröm lesz újra végigolvasni. Ezennel le is zárom-e blogot, hisz elvégre a kintlétemről szólt, és reménykedem hogy majd kiadják könyvben, mint ahogy az év legjobb blogját illik. :-)

Szóval see you otthon, és addigis Kellemes Ünnepeket kívánok David Hasselhoffal!

A Télapó nem a régi már...

2 hetem van hátra, pontosan. Kb. 2 hét múlva ilyenkor már vagy a szobámban leszek, és tolom magamba a jól megérdemelt pacalt, majd a jókis mamámféle almássütit. 2 hét az egy hosszabb nyaralás, de amúgy nem túl sok idő: 2 studenthouse, 2 kultúróra, 4 mosás, ki tudja hány karácsonyi sör... Tegnap már megvolt az első búcsúbuli, a spanyol srácok lakásán, ők már kedden mennek is haza. Kiderült, hogy a németek is ünneplik a Mikulást, az olaszok pedig nem is hallottak róla. Torstennel beszéltük, hogy milyen fura lesz hazemenni, és az utcán csak német/magyar beszédet hallani. Neki talán annyira nem is, mert elég sokan vannak itt németek, de nekem az. Párszor biztos meg fogok fordulni magyar szavak hallatán... :-) Sikerült bővítenem a közös német-magyar szógyűjteményemet, eddig ezekről tudok: pech, stréber, prűd, lila és kolostor.

Kitaláltam, hogy indítok egy új rovatot, "Régi viccek új köntösben" címmel. A következő sorokban olvashatjátok is a kezdő, és egyben záró bejegyzést is, mivel ilyen ínységes időszakban nem érdemes még egy plusz rovatot is fenntartani. Élvezzétek! ;-)

Beküldi a pénzhamisító a társát a benzinkútra, hogy váltsa fel az 54000ft-os bankjegyet.

Kijön a srác és áradozik:
- nagyon rendes volt a kutas, szó nélkül felváltotta. Adott érte 18 db 3000ft-ost.

Az emberi jóság szelleme

Úgy látszik fent szeretnek, hiszen megoldódni látszódik az anyagi problémám (amin már anyu is segített egy kisebb mentőcsomaggal), méghozzá a főbérlőm jóvoltából. Tudta, hogy 21-én költözök ki, ezért egyik nap megemlítette, hogy lehet, hogy jön egy srác, és 22-től már be is fog költözni. Faja, gondoltam magamban, bár Koppenhágában nem nehéz kiadni egy szobát. Majd folytatta, hogy abban az esetben, ha tényleg kiveszi a szobát, akkor visszaadják nekem a kaució mellé a havi albérletdíj harmadát, ami nem kevés, 800 korona. Ennek nagyon megörültem, majd elkezdtem gondolkodni hogy ez miért éri meg nekik. Hiszen én elköltözök 21-én, a szoba üres lesz, azt csinálnak vele amit akarnak. A szerződésem dec 31-ig szól, szóval még ha akarnám sem kérhetném vissza a harmad hónap árát. Aztán rájöttem. Azért, mert rendesek, és komolyan gondolják a szerződést. Nekik teljesen mindegy lenne, h. 22-étől lakik ott vki, vagy esetleg január elsejétől jön új ember (mert találni bérlőt biztos tudnak akármikor, főleg itt a központban, itteni viszonylatban nagyon olcsóért, a suli úgyis mindig küldi az embereket...). Pedig talán jobban is jártak volna, ha dec. végén nem lakik itt senki (nem lehet jópofa egy idegennel karácsonyozni), mert anyagilag ugyanott vannak ha én fizetem ki a hó végét, vagy az új srác. Na, ez egy picit hosszúra sikeredett, csak a szegedi albérlet-kaució problémázások fényében fura volt ez a szitu, de jól esett. Másnap írt a srác hogy jön, így elég volt 1700 korona lakbért utalni...

Tegnap beszéltem egy koreai lánnyal, és egy világ omlott össze bennem. A tonhalas tésztáról beszéltünk az olasz sráccal, Guidoval, majd valahogy szóba kerültek a delfinek (ha olyan okosak ,miért mennek bele mindig a hálókba...), meg a kutyák is. A lánynak tök természetes volt, hogy otthon kutyát esznek. Ott úgy működik, hogy vannak kutyafarmok, amik ált. nagy, keverék kutyák, és ott tenyésztik őket kizárólag étkezési célra. Belegondolni is szörnyű, milyen lehet egy ilyen farm, milyen körülmények között élhetnek szerencsétlenek, mielőtt kivégzik őket. Tisztára, mint otthon a csirkefarmok. Csak azt azért illik figyelembe venni, hogy a csirke az egy hülye állat, minimális aggyal, valószínűleg fel sem fogja mi történik vele, csak kapirgál, majd levágják, ennyi. Nem túl humánus módszerek között nevelik ez oké, de én hiszek abban hogy ő erre nem kínzásként tekint, mivel annyira unintelligens, hogy fel sem fogja mi történik körülötte, nincsenek céljai, elvárásai. Ellenben egy kutya az okos, tanulékony, vannak érzései, és igenis élvezi az életet, szereti a társaságot. Na, több száz kutyát összezárni farmokon, piciny ketrecekben borzasztó lehet. Már az is szívszorító tud lenni, ha valaki kitesz egy megunt kutyát az erdő szélén, és szerencsétlen jószág csak néz, és várja a gazdáját, hogy jöjjön vissza érte. Egy ilyen farm pedig, pfff... El sem tudom képzelni, hogy élhetnek együtt a kutyákkal, miközben eszik is őket. Nem tudtam hirtelen hogy a koreai lányt útáljam-e, vagy a kultúráját, de a továbbiakban nem volt olyan szórakoztató vele társalogni. Ki tudja, lehet hogy kutyás szendót vacsizott az este folyamán...

Decemberi poszt

Már el is érkezett december, fura felfogni. Pont 3 hetem van hátra, 20 nap, 3 studenthouse... 7végén nem voltam sehol, otthon maradtam, és próbáltam agyalni a diplomamunkámon. Ez volt az első péntek+szombatom otthon augusztus óta. Nem tudom miért, de ha otthon ücsörgök egyedül, rámjön a depresszió, rosszul érzem magam, még a fejem is fájt. Mondjuk lehet hogy azaz olcsó pizza is hibás volt benne, amit a Faktában vettem. A hármas pakk volt 25 korona, és 3-ból 2 pizza után rosszul éreztem magam. De legalább megtanultam, többet olyat nem veszek. :-) Ma voltam ebédelni a suliban, ahol összefutottam pár emberrel, és már kezdődött az, ami érettségi előtt: nemhiszemelhogymárcsak2hetünkvanhátra, ugye ismerős! :-) Páran listát írnak arról, hogy mit kellene még itt megnézni, én pedig arról, hogy miket ennék már, ha hazamegyek. Van rajta egy csomó egészségtelen húsféleség, nomeg egy csomó süti is. Sajna az itteni cukrászdák elég drágák, egy szelet átlagos sütiért simán elkérnek 800-1300 Forintnak megfelelő dán valutát... Ma este a dán kultúróra keretén belül dán filmnézés. Amúgy vannak egész jó dán filmek is, nem mind annyira beteg, mint azt előtte gondoltam. Sztereotípia.

A németek nagyrésze vonattal jár haza, a szerencsésebbek mindössze 300km-re laknak Koppenhágától. De tudtommal nincs híd Dánia és Németország között, majd felvilágosítottak, hogy a vonat rámegy a kompra, és úgy jönnek át. Egy ilyet azért úgy megnéznék, még sosem láttam kompon vonatot...

Ja, igen! És szeretném megkérni azokat, akik a legutolsó szavazásnál az első opció mellett tették le a voksukat, azok jelentkezzenek kommentben v. emilben, szeretnék velük egyeztetni! A többiek meg szégyelljék magukat, hogy csak érdekből söröznének velem! Álljanak a sarokba, és fél percig gondolkodjanak el azon, miért is arra szavaztak, amire... ;-)

Pár esti kép, amiket tegnap csináltam! Eszméletlen itt mennyire karácsonyoznak (Jule - Karácsony dánul). A szupermarketekben az eladók piros ruhában és télapó sapkában teszik a dolgukat, a tojás is karácsonyi dobozban kapható, sőt, még az olajos hal is karácsonyi csomagolást kapott...

A képen látható a Tuborg Karácsonyi sör, Harboe Karácsonyi sör, és még egy, amit nem tudom ki gyárt, de nagyon olcsó volt. És középen látható a finom 11 koronás Karácsonyi torta, ami amás-fahéjas ízesítésű, és nagyon finom is lenne, ha a tésztája nem lenne annyira tartósítószerízű...

Bizony, havazik az udvarunkban! Sajna eddig csak kétszer fordult elő, és tartós sem volt. Vasárnap egy sirály is beszállt az udvarra, de mire előkaptam egy kamerát már elrepült. Otthon nem fog túl gyakran megismétlődni... :-)

A mindenki szeretett Kis Hableánya, éjfélkor. A Kis hableány Hans Christian Andersen 1831-ben megjelent meséje. Készült belőle balett, több rajzfilm. Ezek a lények igéző hanggal bírnak. Sok más szintén sellőkről szóló mesében a szirteken ülve dalolnak, így csábítják a biztos halálba a megbűvölt hajósokat.

Forrás: Wikipédia

Koppenhágai Operaház: a világ egyik legmodernebb operaháza, amely magánadományból épült.

Nem, nincs háború, és mégcsak nemis a németek ugrottak át pár sör erejéig. A kikötőben sok hajó áll, régi árbócos hajóktól kezdve egészen a hadihajókig. Ez egyike ezen sok hajóknak.