Bicikli

Na, nem bírtam tovább, vennem kellett egy bicajt. Osztottam-szoroztam-optimalizáltam, és rájöttem, hogy egy bicaj úgy szűk kétheti kajámba kerül. Tovább osztottam szoroztam, és kijött egyheti kajából is. Tudom, spórolnom kéne, de szeptemberben, mikor majd jön a tanulók nagyrésze, már alig lesz olcsó használtbicaj, így a továbbiakban befektetésként tekintettem rá. Itt mindenki használ, és félórán belül mindenhol ott lehet lenni. Hiába a vezetőnélküli metro, az mégiscsak marha drága. Mivel a használt bicajok ára boltokban 35000-től kezdődnek, és ritkák is így egyéb módszerekhez folyamodtam. Suliban olvastam egy hirdetőplakáton, h. egy srácnak vannak eladó cangái. Meg is beszéltük, h. megyek hozzá 5-re. 5kor természetesen nem volt otthon, csak a lakótársa, aki mondta, h. próbált emilt írni, de úgy látszik nem kaptam meg. Tényleg úgy látszik. Visszabattyogtam a városba, és gondoltam kipróbálom a dán mentalitást, a padokon sörözést. Így vettem egy Tuborgot, és kiültem az egyik tóval szemben nézelődni. Senki sem nézett ki a sörrel a kezemben, sőt, amíg kint ücsörögtem, a mellettem lévő padokra 2 középkorú nő ült, bontottak egy sört, és olvasták a napi nyúzt. Szóval ez ott teljesen természetes. Majd lassan visszaindultam a srác címére. Most otthon volt, és mondta, h. több bicaja is van. Hurá, gondoltam magamban halkan. Azt tudni kell, h. itt nem nagyon zárják az emberek a bringájukat, sztem csak a külföldiek. És ha zárják is, sosem valamihez, cask úgy magában. A srác elvezetett egy kerékpártárolóhoz, hogy ezek vannak neki, én szépen végigkérdeztem melyik mennyi. Fele már egy roncs volt, viszont találtam egy egész jót: vékonykerekű, többsebességes, sötétkék bicaj marokváltóval, egész jó állapotban. Eleinte a vékony kerék miatt agggódtam, h. ha megyek fel a padkára, akkor kilyukad, de megnyugtatott, h. nem fog. Az ára 650 korona volt, de készségesen odaadta 640-ért, mivel annyi volt nálam. Picit gyanús volt, hogy ennyi erővel én is adhatnék el bicajt akárkinek, csak odavezetem egy kerlkpártárolóhoz, és mondom hogy válasszon. De nem, a dánok megbízhatóak. Mondjuk ez a srác egy félig olasz, félig arab srác volt, de én megbíztam benne! :-) A nap végén örmteljesen bicajoztam haza, hogy végre ezt is sikerült elintéznem... Azért a biztonság kedvéért hazafelé beugrottam egy boltba, és vettem egy zárat. Biztos ami biztos. Vagy csak magyar gondolkodásmód? :-)