Egy hete írtam utoljára, pont ilyenkor még pakoltam. Az utam Angliába zökkenőmentes volt, azt hittem az időzóna váltás kibabrált velem, de közben kiderült hogy mégsem. A repülő az East Midlandi reptérre szállt le, ez egy kisebb reptér Nottingham közelében. 11kor indult, Bilának mondtam hogy 12:30-ra érkezik meg a gép. Kb. 13:00-kor szálltunk le, és a kijárathoz 13:20 körül értem ki. Dejó, biztos régóta vár már rám. Akkor észrevettem a reptéri órán, hogy az óra 12:20-at mutat. Egy pár mp-ig röhögtem is magamban, hogy milyen hülye egy nép ez az angol, még az időt sem tudják kiírni. Majd 5 mp múlva arcomra fagyott a mosoly, és leesett, hogy bizony itt greenwichi idő van, úgyhogy gyorsan visszaállítottam az órám.
Biláék Birminghambe laknak egy szép nagy házban, a kertvárosi részben. Bár ahogy hallottam, az egész város kertváros, mert bizony a panelházak elég ritkák arrafelé. Ami elsőre nagyon fura volt, az a közlekedés és a mértékegységek. A közlekedés ugye baloldali, ez néha okozott egy kis egészséges halálfélelmet, ugyanis mindig úgy tűnt, hogy a szembejövő autók azonos sávban vannak velünk, és ez látszólag egyik felet sem zavarja. Az autók kormánya is a jobb oldalon van. Vicces tud lenni, hogy az autóból hátranézve a másik kocsira a vezető helyén nem látunk senkit, vagy esetleg egy 6 éves gyereket, a kocsi meg közben közeledik. De általában kiderül, hogy mégis van vezető, csak a másik oldalon. Meg lehet szokni, én pl. pont utolsó napomra meg is szoktam, fura is volt hétfőn bicajozni. Akit érdekelné, hogy miért van ez a rendszer (nemcsak) Angliában, itt bővebben tájékozódhat: Baloldali Közlekedés . Mértékegységileg is kitűnnek az angolok, mérföld van a km helyett, pint a liter helyett, és néhol font a kg helyett. Az a legjobb, amikor keverik. Vmit literben, vmit pintben adnak meg. Mielőtt még megérkeztünk volna, beugrottunk a Tescoba. Teljesen elfelejtettem, hogy otthon ez volt a kedvenc boltom. Hatalmas akcióhegyek, minden sor elején és végén egyetfizetkettőtkap akciók, íncsiklandó Tescos ruhába bújt termékek. Itt tényleg jól néznek ki a saját márkás cuccok! Ami új volt, az az önkiszolgáló pénztár. Bevásárlás után nem muszáj sorba állnunk a pénztárnál, odamehetünk egy ilyen önkiszolgáló automatához, egyesével lehúzzuk az általunk vásárolt áruk vonalkódjait, majd pakoljuk a szatyrunkba, a végén fizetünk. Ez már gyanús, hogy északon ennyi minden bizalmi alapon működik. Megérkeztünk a házba, ami egy szép, otthonos, 2 szintes ház, mindenhol szőnyeggel. Bila tesója szobájában aludtam, remélem Dávid nem nagyon haragudott meg érte. A napok már picit összefolynak, de végülis nem naplót írok, nem kell mindent óramű pontossággal leírni. Bila kisfia nagyon tündéri kissrác! Én általában nem tudok mit kezdeni a kisgyerekekkel, ha azt csinálom nem jó, ha amazt akkor sírnak, ha nem mozdulok az sem jó. :-) De szerintem mi egész jól elvoltunk, Match Boxoztunk, Thomasoztunk, és 5-ös elágazású sineket építettünk. Jó látni, hogyha valaki ennyire örül mindennek. Első nap bementünk a városközpontba, plázáztunk is, láttunk emeletes Tescot. :-) Voltunk egy kutyamenhelyen, ami kb. olyan volt, mint otthon egy jobb állapotú kórház. Hatalmas folyosók, higiénia, ketrecbe zárt kutyuk, akik inox tálakból kapnak enni és inni. Volt külön kinti és benti részük is. És a legfontosabb, hogy sosem altatják el őket. Angliában (kóbor)kutya hiány van, mert itt még a kóborkutyákat is 75 fontért adják, és ha 3 héten belül nem visz el őket senki, akkor ingyen is elvihetőek. Voltak nagyon aranyos kisebb kutyák is, és őrjöngő vérebek. Volt olyan, amit legszívesebben felkaptam volna, és szaladtam volna vele hazáig. A legtöbb amúgy Staffordshire terrier volt, gondolom itt az a bandázós kutya. De Bila mondta, hogy őket is hazaviszik. Voltunk moziba is, a Strangers-en. Utánanéztem, magyarra Hivatlanoknak fordították. Ez egy értelmetlen Horrorfilm, moziban nézve egész félélmetes volt. Olyannyira, hogy elég rendesen paráztam alatta, az ideillő magyar kifejezést nem írom le, úgyis mindneki tudja hogy az "össze***** magam"-ra gondolok... A sztori szerint egy srác és egy csaj megy egy erdő közepében lévő házba, ahol egy maszkos úriember és két maszkos hölgy az őrületbe próbálja őket kergetni (sikerrel), majd a végén ki is végzik hárman a srácot és a csajt. Megtörtént eseten alapul, de akkor is értelmetlen. De legalább voltam angol moziba. Nem volt nehéz megérteni, mivel nem az elhangzott párbeszédek tartalmán volt a hangsúly, de Bila azért néha fordított. :-) Másnap megnéztük a környéken lévő parkot, és jó volt látni, hogy itt is rengeteg tiszta zöldterület van. Ettünk igazi KFC kaját, ami sokkal jobb, mint otthon volt. Nincs 2 centis panírréteg a húson, és a csípős csirkeszárny is finom. A csirkepopcorn pedig egy kisebb falat csirka fűszerezett panírban.
Szombaton "átugrottunk" Stanfordba, Shakespeare szülővárosába. Szerencsére az idő is nagyon jó volt, lehetett fagyizni is. A város nem túl nagy, de hangulatos, képeket már meg lehet tekinteni a Picasas albumomba. A házak alakja egész érdekes, mintha pár korsó Carling (vagy Tesco Lager) után kezdték volna felépíteni a falakat, de nem esett ránk, szóval annyira nem lehet rossz. Volt egy karácsonyi shop is, ami az év minden napján nyitva van, és lehet bevásárolni karácsonyra. Beszéltük is, hogy az itt dolgozók biztos útálják a karácsonyt. Megnéztük Shakespeare szülőházát, sírját, és láttunk mókust is! :-) Délután indulás haza, majd este kipróbáltuk az utca végén lévő pubot (kocsmát). Én egy Red Guinesst ittam, Bila egy kék vodkás valamit, aminek energiaital íze volt. Nagyon megtetszett a korsóm, így nem bírtam ki, el kellett hoznom. Kifelé menet láttam, hogy a Carlingos korsó még szebb, de egy napra elég egy korsó... Vasárnap kelés, és angol reggeli, még úgysem ettem ilyet. Egy rövidebb bevásárlótúra után meglett minden hozzávaló, és irány a reggeli. Nagyon finom volt, igazi kalóriabomba! 2 szelet pirítós, bab, tojás, sült bacon és sült kolbász. És mellé természetesen angol tea, amire nagyon rákattantam, és igenis finom a tea tejjel! Egyszer próbáltam otthon, de nem volt az igazi, és a tejnek is lehetett valami baja, mert darabos volt. De itt teljesen úgy nézett ki, mint a tejeskávé. És finom is, ma is azt ittam! ;-)
Vasárnap délután ki a reptérre, de a kérésemre előtte még beugrottunk a Tescoba vásárolni pár dolgot, mint pl. Tesco Lager. Útban a reptér felé tettünk egy hurkot az autópályán, a GPS megtréfált minket. Valami lehet vele, mert álló helyzetben is képes ordibálni a "Túl gyorsan mész!" figyelmeztetését, de amúgy jól működött. Reptéren becsekkolás, a csekkoló személyzet szavaiból semmit sem értettem, még jó hogy Bila fordított. Nem tudom miért, de én nem értem az igazi angol akcentust, a Wiki szerint mondjuk a birminghami embereknek van az egyik legerősebb akcentusuk. Miután leadtam a bőröndömet, búcsút vettünk egymástól, és elindultam az útlevélellenőrző kapu felé... Picit sajnáltam eljönni, mert 4 nap tényleg nem sok idő, dehát várt a "Wonderful Copenhagen". Az átvizsgálós résznél becsipogott a kapu, átnézték a táskámat, és hát a fotógép táskájában bennemaradt egy sörnyitó, kis bicskával az oldalán. A kés hossza nem volt hosszabb 3 centinél, de elvették. Teljesen kiment a fejemből, hogy nekem ilyenem is van. Szóval a jókis régi Montázsos sörnyitómnak annyi. Ez amúgy azért furi, mert már azóta benne volt a fotógép táskájában, mióta megvan a fotógép, kb. 2 éve. Azóta utaztam egy 5-6szor, és eddig sosem jelentett problémát. Na mindegy, nem haltam bele, úgyis van faja angol sörnyitóm! ;-) Beszállásra várva a reptér kocsmájában megpillantottam egy Carlingos korsót... Pénzem már nem volt inni egy sört, de szépen a korsó mellé ültem, és táskában matatást szimulálva beleejtettem a hátizsákomba a korsót. Már szépen el is mostam! :-) Tovább várva a beszállásra majdnem elaludtam, de végül nem, felszálltunk, és sikeresen meg is érkeztünk. Majd haza, és kipakolás helyett egyből bedőltem az ágyba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése