De gyorsan telik az idő... Svédországos kirándulásunk óta megint eltelt majdnem fél hónap. Múlt 7n volt kint anyu is, 5 napra. Igazából nem volt 5 teljes nap, inkább 5 naptári nap, mert vasárnap reggel 7kor már indult is a gépe. Szerda délután landolt a koppenhágai reptéren, késni nem késett, csak a csomagok szállítási ideje csúszott picit. Hazaértünk, majd egy kis nokedlikészítés mellett rávetettük magunkat a már Magyarországon lefőzött magyar marhából készült jóféle pörköltre. Nagyon finom volt, és jól is esett, már hiányzott! Aznap délután nyakunkba fogtuk a várost, és a következő napokban is csak azt tettük. Végigmentünk a sétálóutcán, hüledeztünk az árakon, megnéztük a Kis Hableányt, pár parkot, Casteletet, és voltunk a Nemzeti Múzeumban is. Ebédre mindig anyu főzött vmi otthonit, pl. rántotthús, gulyásleves, túrógombóc... "Csak" pénteken esett az eső, de akkor egész nap. Az idő jó volt, bár picit szeles, anyu szerint nagyon. Lehet, hogy én szoktam már meg. Tetszett neki a város, meg úgy az egész, a szelet és az árakat leszámítva. Azért remélem jól érezte magát, és hihetetlen, de 6 hét és megyek haza! Hogy telik az idő... Utolsó nap az óraátállítás velünk volt, mert 5-kor már indulni kellett volna a reptérre, de mivel az órát visszafelé kellett állítani így olyan, mintha 6kor indultunk volna, annyira már nem volt vészes. Reptérre minden gond nélkül kiérkeztünk, a gép is pontosan indult. Akkor még nem tudtam, de mostmár igen, hogy egyike volt az utolsó, Sterling izlandi fapados légitársaság által üzemeltetett gépnek...
A miértről a következő szomorúbb hangvételű posztomban írok...
Boldog születésnapot Mickey!
17 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése