FEKETE HÉT

No, mint már előre ígértem ez egy pesszimista bejegyzés lesz. Én próbálom mindig mindennek a napos oldalát nézni, de nem mindig jön össze, mint pl. most sem.

Az egész hétfőn kezdődött, amikor visszazökkentem a valós életbe. Svédországon túl voltam, anyu is volt már kint, úgyhogy elkezdtem tervezgetni azt, ami eddig kimaradt. Gondoltam lassan már tényleg ideje lenni kimenni a kb. 3 órányira lévő Legolandbe. Az idő úgyis csak egyre hűvösebb lesz, és a nappalok is rövidebbek. Legoland honlap behoz, az árak után a nyitvatartás nézegetése. Nem akartam elhinni amit láttam, vasárnap, azaz október 26-án bezárt, és legközelebb csak tavasszal nyit ki. Próbáltam a saját megnyugtatásom érdekében más információkat találni, de nem tudtam, mindenhol ezt találtam. Pont velem történik meg ez, mikor Legoland volt az egyik ok, mikor Erasmus pályázatom céljául Dániát választottam. Kiskorom óta régi álmom volt, ami idén teljesülhetett volna. Lehetőség is lett volna rá, csoportosan is, többször is. De én mindig csak húztam, hogy izgibb legyen, hogy rá tudjak készülni, ne holmi csoportos kiránduláshoz csatlakozzak, ahol megvan szabva, melyik helyen mennyi időt tölthetek, egy perccel sem többet. Az év elején a suli is szervezett egy kirándulást Legolandbe, majd egy kínai lány és kisebb társasága is nyakukba vették Billundot, ezen ötletes és kreatív építőkockák eredetének színhelyét, de még korainak tartottam, nem éreztem magamat felkészültnek arra, hogy már az első hónapban kilőjen álmaim netovábbját. És tessék, így jártam, kész, vége. Tavaszig esélytelen. Bár ha belegondolok, hogy Chevy Chase-nek a Családi Vakációban is kinyitották a vidámparkot egy napra, még én is lehetek ilyen szerencsés. Mondjuk neki kellett hozzá egy pisztoly is...

Következő nap, kedd, a vizsga napja. Igazából egy infós tárgyat vettem komolyan, abból volt a vizsga is. A vizsga menete egy saját magunk által készített tanulmány megvédése volt, amit már előző héten le kellett adni. Szerintem jól sikerült, úgyhogy aggályok nélkül mentem a vizsgaterembe. A tanár mellett egy külsős informatikus férfi is jelen volt abból a célból, hogy ő tudja a munkánkat pártatlanul is értékelni. Előadtam a kis prezimet, még büszke is voltam magamra h. milyen gördülékenyen ment. Kérdezgettek, jegyzetelgettek, majd kiküldtek, h. nélkülem szeretnének értékelni. Kimentem, vártam egy picit, majd szólítottak. Ajtónyitáskor a tanár nem nézett a szemembe, sejtettem hogy itt valami nem stimmel. Eltaláltam. Közölték, h. nagyon sajnálják, de ez így nem teljesen jó, és nem tudnak rá jegyet adni. Őszintének tűnt, ez az a tipusú vizsgáztató, akinek a végén még meg is köszönöd hogy megbuktatott. 1 tárgyból egy vizsgalehetőség van, ennyi, ez van. Pedig a beadandók is mindig kész lettek, és az órákra is bejártam. Ebben a pillanatban megdőlt bennem az a gyakran hallott elmélet, miszerint az Erasmusos diákokat úgyis átengedik. Na mindegy, végülis nem volt egy döntő tárgy, mert nem fog összeomlani (még jobban) a világgazdaság ha nem sikerül, de azért rosszul esett, mert évközben tényleg készültem rá. Na mindegy, és még csak kedd van. Semmi a szerdához képest :)

Szóval, szerda van. Következő hétre 2 látogatót is várok, Ildi és Letti személyében. Éppen Ildinek válaszoltam a levelére, miszerint nem felejtettem ám el őket, és a mi hiányzik otthonról listát tárgyalgattuk. Válaszlevél megírva, majd pár óra múlva hallom, hogy mindenki kedvenc skandináv fapados légitársasága, a Sterling teljesen csődbement, és megszűnik létezni. Én ilyen hírek hallatán egy picit mindig kételkedő vagyok, mivel ilyen úgysem történhet meg. Főleg nem velem, sztem még nem is láttam légitársaságot csődbe menni. Picit mélyebben kutakodva megtaláltam, h. a Sterling bizony egy izlandi üzletember tulajdona, na akkor kezdtem megijedni. A végső döfést a cég honlapja adta, ahol a színes animációk, hihetetlen akciók helyett egy sima fehér oldal fogadott fekete szövegel, miszerint sajnáljuk, de csődbementünk. És ha valaki esetleg ottmaradt volna valahol, őt még jobban sajnáljuk, de keressen más utat hazafelé. Csodálatos. Ha netán van még nem használt repjegye, azt aztán végképp sajnáljuk, de érdeklődjön abban a bankban, ahonnan a rendelést intéző bankkártya származik, hátha visszakapja. Anyu közbenjárásával a K&H bank információja szerint a Sterling bankját kell megkeresni. Na, ez mókás, mivel úgy felszívódott pár nap alatt, hogy egy e-mail címet sem lehetett találni, ahol reklamálni lehetne, csak postacímet adtak. Ravaszak. De kezdem feladni, mert a mai Koppenhága nyúz szerint a társaság nem adja vissza az előre megrendelt jegyek árát. Itt már nem volt udvariaskodás, csak szimpla tényközlés. Végülis annyira nem drágák a repjegyek, de azért elég sokat számít, főleg itt, meg ugye diák is vagyok. És nemcsak egy jegyről van szó: Ildi-Letti-Imi retúrjegye, meg nekem a karácsonyi hazatérésemé, összesen 7. Már javában szerda este volt, nekem meg indulnom kellett volna a szokásos szerda esti International Partyra. De nagyon nyugtalanított, hogy nincs megoldásom a karácsonyi hazatérésemre, így elkezdtem keresni az alternatív lehetőségeket. Aggodalmam szerintem jogos volt, mivel a Ferihegy honlapján már voltak külön javaslatok arra az esetre, ha a koppenhágai járatok megtelnének, pl. vegyük Malmö v. Göteburg felé az irányt, és majd onnan busszal CPH-be. A Sterling csődbejelentése után úgyis mindenki elkezd alternatívát keresni az utazásaira, szóval a még meglévő helyek seccperc alatt betelhetnek. 2 lehetőségem van: Malmöből megy Pestre járat, vagy pedig Koppenhágából Bécsbe. A CPH-BP csak álom marad, egyetlen alternatíva a Malév, ami nagyon drága, főleg ha nem retúrjegyet veszek, közel 80.000 huf egy út... Végülis a jól bejáratott CPH-Bécs útvonal mellett döntöttem, Párizsból is így jöttem haza tavasszal. De akkor megfogadtam, hogy ilyen átszállósdit többet nem játszok, de úgy látszik nem tudom megkerülni. A Malmös megoldás is jó lett volna, csak a Wizzair gép délben indult, vagyis kb. 10-re kéne ottlenni, és konkrétan fogalmam sincs mennyi idő a Koppenhága-Malmö-Malmö reptér út a sok átszállással.

Szóval megrendeltem a jegyet, már meg is van, és úgy döntöttem ez nem fogja elrontani az estémet, így elindultam a buliba, majd jól berúgtam. Még most, csütörtök este is fáj a fejem. :-)

Anyu látogatása

De gyorsan telik az idő... Svédországos kirándulásunk óta megint eltelt majdnem fél hónap. Múlt 7n volt kint anyu is, 5 napra. Igazából nem volt 5 teljes nap, inkább 5 naptári nap, mert vasárnap reggel 7kor már indult is a gépe. Szerda délután landolt a koppenhágai reptéren, késni nem késett, csak a csomagok szállítási ideje csúszott picit. Hazaértünk, majd egy kis nokedlikészítés mellett rávetettük magunkat a már Magyarországon lefőzött magyar marhából készült jóféle pörköltre. Nagyon finom volt, és jól is esett, már hiányzott! Aznap délután nyakunkba fogtuk a várost, és a következő napokban is csak azt tettük. Végigmentünk a sétálóutcán, hüledeztünk az árakon, megnéztük a Kis Hableányt, pár parkot, Casteletet, és voltunk a Nemzeti Múzeumban is. Ebédre mindig anyu főzött vmi otthonit, pl. rántotthús, gulyásleves, túrógombóc... "Csak" pénteken esett az eső, de akkor egész nap. Az idő jó volt, bár picit szeles, anyu szerint nagyon. Lehet, hogy én szoktam már meg. Tetszett neki a város, meg úgy az egész, a szelet és az árakat leszámítva. Azért remélem jól érezte magát, és hihetetlen, de 6 hét és megyek haza! Hogy telik az idő... Utolsó nap az óraátállítás velünk volt, mert 5-kor már indulni kellett volna a reptérre, de mivel az órát visszafelé kellett állítani így olyan, mintha 6kor indultunk volna, annyira már nem volt vészes. Reptérre minden gond nélkül kiérkeztünk, a gép is pontosan indult. Akkor még nem tudtam, de mostmár igen, hogy egyike volt az utolsó, Sterling izlandi fapados légitársaság által üzemeltetett gépnek...

A miértről a következő szomorúbb hangvételű posztomban írok...

Svédország - a legjobb kapusok országa!

Hogyan is lehetne jobban eltölteni az őszi szünetet, mint kirándulással. Méghozzá olcsón. Lehetséges! Míg én Legolandre próbáltam lelkesen rábeszélni az embereket, mint lehetséges őszi szüneti program, addig páran svéd túrát szervezgettek. Végighallgatva a tervüket, ami egy svédországi nemzeti parkos kirándulás volt, nem hangzott rosszul, így Legolandet átnapoltam. Mikor összeültünk megbeszélni a részleteket, rájöttem, hogy egy kis félreértés történt, mivel a többiek csak nemzeti parkot terveztek. Ezen felül mondtak egy lehetőséget, hogy a nemzeti park közepén van valamilyen kis ház, ahol lehet aludni, ingyen. Gondoltam jó móka lesz, vágjunk bele.

Egyetlen probléma csak a túracipő és túrahátizsák hiánya volt. Így előző napon nekiálltam gumicsizmát keresni, viszont 20.000 forintnak megfelelő korona alatt nem találtam, úgyhogy hanyagoltam a projektet, gondolván egész héten sütött a nap, erre a pár napra csak nem fog esni. Másnap reggel gondosan összepakoltam a túrazsákként funkcionáló laptop hátizsákomba, mivel ez az itteni legnagyobb hátizsákom, sok rekesszel. Meg amúgy is jó kocka laptoptáskával megy. Sajnos 4 napnyi cucc nem fér bele, így a hátizsákkal és egy Netto szupermarketes szatyorral a kezemben elindultam a vasútállomásra. Mondanom sem kell, hogy szakadt. 7-en voltunk, 3 csaj és 4 srác. A csajok hoztak kaját, mi meg rágcsálnivalót. Megvettük a jegyeket Koppenhágából Helsingerig, onnan Komppal át Svédországba Helsinborgba. Még szakadt rendesen, és a kíváncsiságom is hajtott, a kompon kimentem a fedélzetre. Sikerült egy jó mély pocsolyába belépni, a cipőm teljesen átázott. Helsinborgba volt 1.5 óránk a vonat indulásáig, ami Klippenbe vitt minket. Ez idő alatt is próbáltam valami olcsó gumicsizmát találni, de hiába. Megérkeztünk Klippenbe, majd onnan busszal a Soderasens nemzeti parkba. Útközben az utat bámulva megállapítottam, h. a kocsik fele Volvo volt, főleg kombi. Lehet a vidéki utak miatt, meg ugye helyi autó, de azért ez marhanagy arány, otthon sem minden 2. autó Suzuki...

Megérkeztünk a parkba, kaptunk útbaigazítást, a házikó egy bő 3-4 km-re van, természetesen felfele. 4 napnyi cuccal, szatyrokkal meg főleg poén volt. :-) Sötétedésre pont megérkeztünk, egy nagyon jó kis házikó volt, és tényleg az használta aki akarta, voltak benne ágyak is (ami igaz, csak egy deszka volt, de jobb mint a semmi), áram viszont nem. De kandalló a nappaliban, fák odakészítve. Víz csak egy kis kinti kútnál volt, úgyhogy a fürdés esélytelen, főleg októberben. Azt hittem para lesz így a 4 nap, főleg hogy egész nap mászkálunk, de nem volt az. Azért otthon tettem el tusfürdőt biztos ami biztos alapon, de nem kellett. :-) 3 nap alatt szinte körbejártuk az egészet, néha esett, néha szakadt, néha még sütött is. A házat nem lehetett zárni, viszont túrázásnál nem vittük mindig az összes cuccunkat, csak ami kellett. Első nap még voltak kétségeim afelől, hogy el ne lopják őket, de 2. nap már aggodalom nélkül otthagytam szinte mindenem, és tényleg nem volt gond. Kezdek hozzászokni ehhez a skandináv mentalitáshoz, hogy az emberek megbíznak egymásban, és nem kell mindig a másikon tartani a fél szemem. Utolsó estére egy másik család is beköltözött mikor mi távol voltunk, csak ők az emeleti ágyakhoz. A cipőm/nadágom naponta váltogattam, a cipőt pedig estére betettem a tűzre, gyorsan megszáradt. Kaját azt ettük amit találtuk, valamint a csajok által 4 napra lefőzött tésztát-salátát-kuszkuszt(spanyol, rizshez hasonlító cucc). Viszont az éjszakák elég hidegek voltak, főleg az utolsó napon, de alvás előtt azért mindig felmelegítettük magunkat! :-) Tényleg szép, változatos hely, de akit érdekel az megnézi a képeket. Medvék csak északabbra vannak, de azért egy rénszarvast megnéztem volna. Fura volt 4 napig áram-teló (ugyanis a dán telóm roamingja nem működött odaát)-net-fürdés nélkül, de megérte, és a fenti cikkek hiánya csak az első napon frusztrált.

És a fenti 4 nap költségvetése összesen 350 korona volt, amiben benne volt a 130 koronás literes Jelzin márkájú vodka is. Ha azt vesszük, hogy Koppenhágában kb. napi 100 koronát költök, olcsóbban jöttem ki, mintha otthon maradok. Már értem a dán öregeket is, miért utazzák körbe Európát, mivel akárhova mennek, (szinte) mindenhol olcsóbb nekik. Talán ez az egyik előnye a világ 6. legdrágább városának lenni...

Holnap a sulival megint megyünk kirándulni, ezúttal a Fredriksberg Kastélyhoz, ez a szünet is gyorsan eltelt, bár a pár órát leszámítva nem sokat különbözött egy sulis héttől...

A svédországi képek galériája itt van!

UPDATE:
mégis voltak medvék, csak eddig nem tűntek fel a képeken...

Lousiana

Elég rég volt az utolsó bejegyzés, de a következő talán még később lesz... 7végén volt az Oktoberfest, ahol 1 literes üvegkorsókba mérték a sört, az ittenihez képest egész baráti áron, 30 koronáért... Az egy literes korsóban az a jó, hogy olyan nehéz, hogy motivál a benne lévő finom nedű elfogyasztására, máskülönben leszakad a kezed. A buli újra a Tietgen nevű, köralakú-rézkoleszben volt, az idő is elég jó volt. Nem volt meleg, de mindent megtettek annak érdekében, hogy ne érezzük hidegnek az időt. Mivel az itteni buliterem elég kicsi, ezért mindig kint, az udvaron tömörölünk, és ennek megkönnyítése érdekében megpróbálták hősugárzók kivitelével melegíteni a kinti levegőt, ami bizony jó ötlet, annak ellenére hogy nem is volt olyan hideg. Úgy voltam, hogy 1kor lelépek, mivel másnap a suli kirándulást szervezett Lousianába, amiről mindjárt leírom micsoda is az. Természetesen 5kor indultam haza, a buli alatt találkoztam a régi lengyel csajokkal, pár némettel, osztrákkal, egy (vagy talán az egyetlen) normális franciával. Egyre választékosabban tudok franciául, és már koreai nyelven is ismerek pár kifejezést... :-) Így fél 6 körül be az ágyba, 9kor kelés, és épphogy elértem a buszt, ami Lousianába indult...

Járok erre a bizonyos "Dánia kultúrtörténete" órára, ahol a suli néha szervez teljesen ingyenes túrákat, vasárnap épp az egyik ilyen túrának lehettem részese. Lousinana kb. félórányira van Koppenhágától, egy múzeum a természetben, távol a várostól, nagyon szép környezetben. Próbálja elkerülni az átlag múzeum látszatot, ahol zártak a terek, és az ember legszívesebben menekülne a szűk folyosókról... Szép dolog a sulitól, hogy kibérelt 5 buszt, és ide-oda visz minket, teljesen ingyen. A reggeli indulásnál természetesen elfeledkeztem a napi szendóadag készítéséről, de legalább a fotógépem meg fél liter életmentő vizet még sikerült elrakni. Majd eszek ott valamit, gondoltam. 3 óra alvás után még a magyar is nehezen megy, nemhogy az angol, minden egyes félmondatért rendesen meg is szenvedtem... Megérkeztünk, végighallgattuk az előadást, ahol megtudtuk, h. a múzeum tulajdonosa a múzeumot a 3 volt feleségéről nevezte el: mindhármat Louis-nak hívták. Biztos rossz volt a névmemóriája. Eljött az ebédidő, volt is ott kaja, de baromi drágán. De az egyik spanyol csaj (aki igazából katalán) nagyon rendes volt, mert műanyag tálban hozott magának tésztát, amit befaltunk ketten. 2 kiállítás volt, egy manga és egy Kirkeby. A manga a manga történetéről szólt, láthattunk 3d-s mozit, meg az első manga képregényeket az 1800-as évekből. A másik Kirkeby festő művei, jellegzetes színvilágával, és nonfiguratív motívumaival, placsnivaival. Eddig nem igazán értékeltem a Picasso szerű műveket, de most érdekesnek tűntek, hogy ki mit vett ki a falnyi nagyságú képekből. Majd du. haza, a buszút végigszenvedése, és otthon egy Gyros elfogyasztása után egy szundi...

Jelenleg őszi szünet van, és úgy terveztük, hogy holnap átruccanunk Svédországba 4 napra, vonattal. Nem a legmesszebb lévő részére, csak vki ismer arra egy szép nemzeti parkot is, lakni pedig majd vmi házakban lakunk... Torsten, a német srác, a francia, meg pár spanyol csaj alkotja majd kicsiny csoportunkat, remélem jó lesz. Elvileg a svéd árak majdnem feleannyiak, mint a koppenhágaiak, szóval lehet hogy a végén még anyagilag is jobban kijövök a dologból...

Nájtlájf in Köbenhavn

No, eltelt még egy hét, és nem túl sok maradandót alkottam ezen a héten sem. :-) Érdekes, hogy a nyelvkurzus végén egy picit elkeseredett voltam, hogy vége, és ahhoz képest egyik volt csoporttársammal sem tartom a kapcsolatat. Persze, néha találkozunk valahol, akkor azért megejtünk egy minimális kommunikációt, de már semmi szervezett program, és nem is keressük egymást sem. Nem is hiányzik, úgyis túl sok volt ott a francia. :-) Pénteken voltunk az Oktuborgesten, ahova nagy nagy áldozatok árán sikerült csak bejutni. A bejáratnál közölték, hogy igazából csak dánoknak van ez a buli, rosszul lett meghirdetve... No de sebaj, nem adjuk fel, hisz mégiscsak érdekelt milyen lehet egy Oktuborgfest. Körbejártuk az épületet, és találtunk egy nyitott ablakot, ott bemásztunk. Körbementünk a folyosón, és egy 5 perc sétálás után újra a jegyszedőknél találtuk magunkat, rossz helyen másztunk be. Na de mindegy, nincs visszaút, bekönyörögtük magunkat. Nehezen, de sikerült. Dánok oktoberfesztes ruhákban mérték a sört, volt literes korsó is, ahogy az kell. Tényleg majdnem mindenki dán volt, senki egyéb ismerős. Viszont mikor megtudták hogy nem dánok vagyunk, nem voltak olyan barátságosak. De legalább a látvány kárpótolt! :-)

Szombaton az egyik német csajnak volt a szülinapja, azt ünnepeltük. Igazából szerdán volt a szülinapja, amit szerdán meg is ünnepeltünk, de jobb kétszer mint egyszer sem. Egy viszonylag olcsó kocsmában voltunk, de így is sikerült életem egyik legdrágább sörét meginni Koppenhága egyik legolcsóbb kocsmájában, micsoda kontraszt! ;-) De most jól állok, még megtehetem, és különben is, volt ingyen csocsó (rossz belegondolni, hogy egy sör árán legalább 10 Ren Pilsnert kaphatok)! 1 óra körül átmentünk egy másik helyre, és az útra vettünk egy Elephant-ot. Ez itt az egyik alapsör, a Carlsberg gyártja, és elég erős, 7.2%-os. Útközben tartottunk egy kis cultural exchange-t, aki még nem ismerte volna az egészségedre-t magyarul, vagy csak elfelejtette, most újra megtanulta. Én is gazdagodtam pár új szófordulattal. :-) Kerestünk vmi jó helyet, de a belépők elég borsosak voltak, 70-100 koronáig. Végre találtunk egyet, ami igényesnek nézett ki és ingyenes is volt, de kiderült hogy az bizony egy melegbár. Már régóta szerettem volna könnyíteni magamon, de inkább kihagytam, nehogy kézmosás közben leessen a szappan... Végül az egyik alapkocsmában kötöttünk ki ahova főleg diákok járnak, és a fél literes Tuborg is csak 18 korona volt. Voltak dánok is, úgyhogy volt lehetőségem gyakorolni nyelvtudásomat. Bár összetett mondatban nem vagyok túl jó, az "Elnézést a késésért, probléma volt a metróval" és az "Ivan a Nordea Bankban dolgozik" mondatokon kívül nem ismerek túl sokat, de azokat dán anyanyelvi szinten tudom mondani. Ezzel csak az a baj, hogy e témát elég gyorsan ki lehet meríteni, és az Ivanos példához elég nehéz szövegkörnyezetet találni... Örömmel használom még az "Ondskul" kifejezést, ami az Elnézést! dán megfelelője. Elég valaki előtt szorosabban elmenni, majd a fenti varázsszót alkalmazva máris egy dán társalgásba csöppenhetünk. Ilyenkor a másik fél mond vmit (gondolom azt, hogy semmi gond), majd utána az Ivan-os mondattal biztos a siker. Fogalma sincs, hogy jön ez ide, de egy Skole! (Egészségedre!) felkiáltással értékeli próbálkozásunkat. Mellesleg fel is világosítottak a dánok, hogy ők annyira nem udvarias emberek, hogy mindenért bocsánatot kérjenek. Ez az Ivanos és Ondskuldos poén még a nyelvórákról ragadt ránk, ami így tudom nem hangzik viccesnek, dehát nekünk az. Kb. fél 6ra haza is értem, természetesen szakadt az eső, de nem baj, úgyis közel lakok...

Úgy döntöttem, hogy felrakok pár bulis képet, pedig eleinte nem akartam. Mindegy, Facebookon úgyis fen vannak. Ezeket a képeket megtalálhatjátok ITT! Valakinél mindig van fotógép, így akaratlanul is felkerülnek olyan képek, amiket inkább nem szeretnék látni. Dehát ez van, fene a nagy internetes szabadságba... :-)

Semmi különös

Ma nem mentem suliba, elaludtam. Igazából nem is bántam, mert ma csomó dolgom volt. Bevásárlás, fodrász, és kivenni az albipénzt a bankból. Egy napra épp elég teendő. :-) Tegnap átutaltam a dán bankszámlámról némi pénzt on-line az otthoniről, de sajna nem érkezett meg. Beugrottam egy fodrászhoz is, valamiért itt rengeteg fodrász van, a környkünkön is kb. 5-6. 110 korona volt, annyira nem vészes, és egész gyorsan meg is értette a csávó mit szeretnék, nem kellett kézzel-lábbal mutogatni. Utána el a suliba kajáért. Szerencsére a sulis kaja egyre jobb, a 2 hónap alatt csak 2-3 x volt ugyanaz (az is lazac), de a 7n szerdán pl. sült rák volt, tegnap tintahalkarikák, ma meg halrudacskák. Igazából nem is halrudacskák, mert 2x szélesebb hal volt, csak hasonlított a rudakra. Igazából én nem szeretem a halrudacskákat, mert az összetétele hasonló a párizsiéhoz, csak ott a hal kevésbé finom részeit darálják össze. Viszont itt a panírréteg alatt igazi hal volt, valamilyen tejfölös-paprikás öntettel. Hazafelé soppingoltam egyet, találtam egy plázát, szétnéztem. Egész jó cuccok voltak, pl. a termoszos teafőző, inoxos vízforraló (ami a főbérlőimnek is van, és Angliában is pont ezt a fajtát láttam...), meg csomó dizájnos konyhai kellék. Mivel egész jól állok anyagilag, mára nem Ren Pilsnert vettem, hanem egy Carlsberg Special márkájú 6os pakkot. Míg bent voltam, kint elkezdett szakadni az eső, de nem volt para, ráérek, hisz otthon már csak az esti, egyetem által szervezett vicces elnevezésű "Oktuborgfest"-re kell kipihennem magam...

Zooooo

No, megint eltelt egy hónap, rossz arra gondolni, hogy már az ittlétem harmadánál járok. Gondoltam arra is, hogy keresek egy szép dán lányt, elveszem feleségül, megkapom a tartózkodási engedélyt, és itt ragadok (bocs anyu! :-)... Végülis jó a nemszép is, mert utána max. elválok és keresek egy szebbet... :-) Az idő múlása azon a legészrevehetőbb, hogy fájó szívvel, de utalnom kell a főbérlőmnek a havi albárlet árát...

Vasárnap végre voltunk állatkertbe, egy német lánnyal, akiről kiderült hogy igazából osztrák. Ezeket én nem tudom fejben tartani. De erre nagyon harapnak az osztrákok, és arra is, ha azt mondod, hogy ugyanaz a nyelvük a németekkel. Egy pillanatra vérig sértve érzik magukat, de utána elmagyarázzák, hogy igazából az nem egy és ugyanaz... Láttunk oroszlánt, medvét, rühes rénszarvast, öngyilkos hajlamú fókát, vizilót, tehenet, nyulat és zsiráfokat is! :-) Az tetszett, hogy alig volt olyan állat, ami ketrecben volt, mindenki kapott egész nagy kifutót. Viszont attól függetlenül egész nap egy helyben döglöttek. A pingvinek voltak a legjobbak, egy 30 cm magas fal választottk el tőlük, simán be lehetett nyúlni hozzájuk, akár haza is hozhattam volna egyet, habár a zuhanykabinnal lehet hogy nem tudtak volna mit kezdeni... Mindd a víz szélén álltak, be kellett volna egyesével lökdösni őket a vízbe, de végül nem tettük. Az idő is jó volt, talán tényleg az utsó napos hétvége...

Itt a link a többi képhez...

És kifogytam a szavazós kérdésekből is, úgyhogy kommentbe ötleteljetek plíz! :-)